A Les Boréades témáját a görög-római mitológiából merítve Orithya nimfa és Boreasz szerelme ihlette: kapcsolatukból született a két boreasz. Rameau tragédiájában minden megtalálható, ami egy ötfelvonásos barokk opera cselekményét fordulatossá teheti: titok, csábítás, álcázás, szerelem, elvarázsolt nyíl, jóslat, bosszú, vihar, földrengés, öngyilkossági kísérlet, deus ex machina – és végül a boldog befejezés. A művet nemzetközi énekesgárda mutatja be a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar táraságában, Vashegyi György vezényletével.
A közjátékok drámaisága, a csodás elemek és a látványos gépi megoldások használata alapján feltételezhető, hogy a szöveget Louis de Cahusac (1706–1759) írta, s hasonlóképpen a mű témája és a szereplők karaktere is a zeneszerzővel több műben együttműködő, szabadkőműves színműíróra és librettistára utal. A Les Boréades (1763) az utolsó az öt úgynevezett tragédie lyrique közül, amely Jean-Philippe Rameau (1683–1764) életművében megtalálható, egyúttal a zeneszerző egyik legkésőbbi zenés színpadi alkotása. A darabot 1763-ban próbálta a párizsi Opera, ám végül a zeneszerző életében nem került közönség elé. 1964. október 1-jén Párizsban a Les Boréades koncertszerűen szólalt meg, majd 1982. július 21-én Aix-en-Provence-ban John-Eliot Gardiner rendezésében színpadi változatban mutatták be. Azóta újra és újra felbukkan a legnagyobb operaházak műsorán. A számos világsztárt felvonultató előadás szereplői között több olyan énekest találunk, aki már nem egyszer közreműködött a magyarországi historikus előadópraxis meghatározó művészegyénisége, Vashegyi György által három évtizede alapított s azóta folyamatosan vezetett Purcell Kórus és Orfeo Zenekar produkcióiban.
