Haydneum Koncertek Eszterházán – A Salomon String Quartet Haydn-Pleyel-estje

„Egy bizonyos Fürnberg bárónak birtoka volt Weinzierlben, nem messze Bécstől; időről időre meghívta a plébánost, a jószágigazgatóját és Albrechtsbergert (a jól ismert kontrapunktista testvérét) egy kis zenélésre. Fürnberg arra kérte Haydnt, hogy komponáljon valamit, amit a művészet e négy barátja eljátszhat” – írta Georg August Griesinger, azt állítva, hogy így indult a 18. század második felének egyik legnagyobb komponistája és a vonóskvartett közös karrierje.

Griesinger jó személyes kapcsolatot ápolt Haydnnal a zeneszerző életének utolsó periódusában, ennek ellenére az első vonósnégyesek születését szinte biztosan túl korai időpontra datálta. A darabok minden bizonnyal néhány évvel később, az 1750-es évek közepén készültek (nem a komponista tizennyolc éves korában), de jó eséllyel csakugyan Fürnberg báró patronálása alatt. 68 vonósnégyesét Haydn később sem folyamatosan, hanem csoportonként alkotta, olyan jelentős sorozatokba rendezve őket, mint az op. 20-as „Nap”-kvartettek (az 1770-es évek termése), a Mozartra is mély benyomást gyakorló, 1781-ben írt op. 33-as ciklus, vagy az Erdődy grófnak ajánlott op. 76-os hat vonósnégyes, köztük olyan ismert darabokkal, mint a „Kvintek”, a „Császár” és a „Napkelte” ragadványnevet viselő művek. Az op. 42-es d-moll kvartett a két sorozat közé esik (1785), nagyjából ugyanarra az időre, mint Haydn egykori tanítványa, a Párizsban évtizedekkel később nagyszerű zongorakészítő műhelyt alapító Ignaz Pleyel 1784-ben készült, op. 2-es ciklusa.