III. Haydneum Eszterháza Fesztivál / Berecz Mihály, Orfeo Zenekar, Attilio Cremonesi

A jól szervezett államapparátusok és digitális nyilvántartási rendszerek korában teljesen természetes, hogy az embert nyelvi-kulturális hovatartozásában elsősorban a születésekor kapott állampolgársága határozza meg. A nemzetállami eszme 19. századi megjelenése előtt azonban ez korántsem volt így. A 18. században például a kulturális önleírást sokszor inkább az a pálya befolyásolta, amelyet az ember választott vagy választhatott.
Egy közép-európai születésű zenész ennek megfelelően igen gyakran németül vagy olaszul nevezte meg magát ekkoriban. Németül azért, mert ő maga is jó eséllyel német anyanyelvű családból származott, lehetséges munkaadói pedig csaknem bizonyosan, olaszul viszont azért, mert az a muzsikusi mivolt cégéreként működött. Alighanem éppen ilyen okból nevezte magát a Mozartnál néhány évvel idősebb, a mai Litoměřicében született, német területen aktív bőgőjátékos és zeneszerző, Anton Rösler Antonio Rosettinek. Elismert komponista volt, 1791-ben Prágában az ő Requiemjével emlékeztek meg Mozart haláláról. A csembalista Josef Antonín Štěpán, aki Haydn generációjához tartozott, ugyanakkor Joseph Anton Steffanként futott be karriert Bécsben mint Maria Carolina és Maria Antonia főhercegnők csembalótanára.
Bár annak idején aligha mérték őket össze a legnagyobbakkal, a mai műsoron Rosetti szellemes g-moll szimfóniája és Štěpán virtuóz versenyműve egyaránt a nyugtalanító zsenire, a billentyűs concertók és szimfóniák műfajában egyaránt megkerülhetetlen Mozartra mutat, akinek 1788-ban komponált 40. szimfóniája zárja a programot.