Haydneum Koncertek Eszterházán – Hegedű- és klarinétverseny a Capella Savariaval

Amikor Haydn 1761 tavaszán szolgálatba állt Kismartonban, olyan zenekart bíztak a gondjaira, amely alig több mint egy tucat zenészt számlált. Hiába voltak azonban kevesen, a komponistának mindenképpen jó viszonyt kellett kialakítania velük, mert végső soron tőlük függött a megélhetése. Haydn olyan megoldást talált, amellyel egyszerre bizonyíthatta saját zeneszerzői rátermettségét, zenészei felkészültségét és munkaadója éleslátását (utóbbi természetesen az alkalmazásában nyilvánult meg).

Esterházy Pál Antal herceg ugyanis nagyon hamar szimfóniákat rendelt tőle, mégpedig olyan darabokat, amelyek a korban divatos ötletet követve a világ rendjének harmóniáját, egészen pontosan a napszakok egymásra következését jelenítették meg (bár nem bizonyítható, az elképzelés feltehetően tényleg a hercegtől származott). Haydn a mai hallgató számára kamaraegyüttesnek ható apparátusra erősen concertáló műveket komponált hosszú szólópasszázsokkal, amelyek kiemelték egy-egy zenész képességeit – és növelték a fizetésüket.

A párbeszédes zeneszerzői gondolkodásmódot egyébként is kedvelték a korszakban, ahogyan azt a versenyművek népszerűsége is tükrözi. Mozart tizenéves kori D-dúr hegedűversenyének és a nyolcvanas években Anton Stadler számára komponált A-dúr klarinétversenyének, a zenetörténet egyik leglenyűgözőbb concertójának párosítása nagyszerűen mutatja, hogyan vált ez a könnyed, élvezetes műfaj egyre jelentősebbé és komplexebbé.