Kovács Ágnes és Hilko Dumno dalestje I. – Haydn, Mozart, Süssmayr, Schubert

A Haydneum eszterházi koncertjére a fortepiano-művész Hilko Dumno és az est vokális közreműködője, Kovács Ágnes a klasszika és a kora romantika dalterméséből, különleges szépségű művek közül válogatott. Az elemzők gyakran hangsúlyozzák a 18. századi dalok –Haydn, Mozart és Süssmayr darabjainak – egyszerűségét. Az 1780-as években kialakuló, nemzeti érzelmeket tükröző bécsi daltradíció mégis vitathatatlanul sokszínű: a könnyed népies daloktól a hangulatképeken át a tréfás ariettákig terjed. Az Artaria kiadó 1780-ban kérte fel Haydnt két német sorozat megírására, amelyek közül az első 1781-ben XII Lieder für das Clavier I. címmel jelent meg nyomtatásban, majd ezt követte 1784-ben a II. kötet. A vegyes irodalmi igényű szövegválasztás a kor szokásait tükrözi, de az egyszerűbb zongorakísérettel rendelkező, viszonylag rövid, strófikus dalok zeneileg mégis változatosak, kifinomult ritmikai és formai megoldásokkal élnek. 1794–95-ben készült angol canzonettái merőben különböznek a német hagyományoktól: az Anne Hunter és Shakespeare verseire írt, végigkomponált dalok komplexitása már valódi művészi feladat elé állítja az előadót. Haydnnel szemben Mozart gyakran csak barátainak komponált dalokat, Als Luise című dalát Gottfried Jaquin számára egyenesen udvarlási célra szerezte 1791-ben. Schubert dalai a szövegkifejezés legtökéletesebb formájára, az ének- és zongoraszólam egyenrangúságára, az atmoszféra megteremtésére törekszenek. Goethe kiemelt helyet foglal el életművében: Suleikáját kétszer is megzenésíti, de eltérő zenei megfogalmazásában a vers is különböző értelmezéseket kap.