Joseph Haydn (1732–1809) és Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) között csaknem negyedszázadnyi korkülönbség volt, ez azonban nem akadályozta meg a bécsi klasszika két nagy mesterét abban, hogy jól megértsék egymást, sőt, barátok is legyenek. A kettejük közti generációs távolságot, ha nem is pontosan, de hozzávetőleg felezi az olasz Luigi Boccherini (1743–1805), aki élete jelentős részét spanyol királyi szolgálatban töltötte. Termésének legnagyobb hányadát a legkülönbözőbb műfajú kamarazenei kompozíciók teszik ki. Ezek azért is érdekesek, mert e művekben az elemzők a haydni modellek követését fedezték fel. A hangversenyen megszólaló művek kronológiai sorrendben követik egymást. A nyitó szám, Boccherini c-moll vonósnégyese 1761-ben keletkezett. Mozart K. 465-ös jegyzékszámú C-dúr kvartettje – a zeneszerző talán legismertebb vonósnégyese, a Haydnnak ajánlott sorozat utolsó darabja (1785) – a nyitótétel lassú bevezetésének különleges disszonanciáiról kapta melléknevét. Végül Haydn 1797/98-ban megalkotott Erdődy-kvartettjeinek harmadik darabja, a Császár-vonósnégyes (Kaiserquartett) G-dúr Poco adagio lassú tételében változatokat hallunk a Haydn által komponált Császári himnusz (Gott erhalte Franz den Kaiser) dallamára. A 2016-ban alakult VenEthos Ensemble régi hangszereken játszó historikus vonósnégyes, székhelye Milánó.