Haydneum Koncertek Eszterházán – Bécsi klasszikus kamarazene

Az 1795-ben komponált G-dúr zongoratrió Haydn kamarazenei termésének egyik legnépszerűbb darabja: azzá teszi a rendkívül hatásos és virtuóz finálé, a tüzes Rondo all’Ungarese, amely verbunkosdallamot állít középpontba, a zenei hungarizmusok európai példatárának egyik legelőkelőbb tételeként. Hasonlóképpen népszerű hangot üt meg Mozart 1783-ban keletkezett, 330-as Köchel-jegyzékszámú C-dúr szonátája, amely Haydn triójához hasonlóan háromtételes, megszólalásmódját pedig mindvégig derűs közvetlenség és játékosság jellemzi. Az előző két kompozíciónál sokkalta komolyabb atmoszférát teremt, és négytételes formájával, valamint negyvenperces terjedelmével is a nagyszabású és jelentőségteli mű élményét nyújtja Beethoven középső alkotókorszakának egyik legnagyszerűbb remekműve, az 1810/11-ben megalkotott B-dúr („Főherceg”) trió, amelynek mellékneve arra utal, hogy a zeneszerző e darabját szeretett tanítványának és fiatal barátjának, Rudolf főhercegnek ajánlotta. Balog József (1979) a magyar zongoraművészek középgenerációjának kivételes tehetségű képviselője, Kalló Zsolt (1967) az egyik legkiválóbb magyar barokkhegedűs, a Capella Savaria művészeti vezetője, Maróth Bálint (1974) csellóművész 2002-ben végzett a budapesti Zeneakadémián, eddigi pályafutása során számos zenekar és kamaraegyüttes tagja volt.