Joseph Haydn Salomon impresszárió meghívására érkezett Londonba, és itt komponálta tizenkét utolsó szimfóniáját (a 93.-tól a 104.-ig), életművének monumentális darabjait, a „London” szimfóniákat (1791-1795). Ezek a művek nem csak szimfonikus zenéjének kicsúcsosodását jelentik, hanem a kor nyilvános koncertjeinek törekvéseit is kifejezik: hatalmas zenekar állt Haydn rendelkezésére, a repertoár esetén manapság megszokottnál csaknem kétszer nagyobb, a fúvósok számát például megduplázták. A Haydneum ezt a hangzásbeli élményt kívánja feleleveníteni közönsége számára, amikor a jól ismert műveket egészen rendkívüli előadásban tolmácsolja. A 100. („Katona”) és a 101. („Óra”) szimfónia mellett két operanyitány is szerepel a programban, mindkettő a Párizsi Opera megrendelésére készült, az egyik Salieri Horatiusok (1786), a másik Cherubini Demophoon (1788) című operájából való. Mindkét itáliai születésű művésznek – egyikük Bécsben, másikuk Párizsban telepedett le – alkalma nyílt találkozni Haydnnal, de elsősorban inspirációt merítettek zenéjéből.