Mozart – egy fogadalom, egy elveszített gyermek és a c-moll mise története

Wolfgang Amadeus Mozart monumentális c-moll miséje (K. 427) nem csupán egy jelentős zenei alkotás, hanem egy személyes ígéret, a remény és a veszteség megható történetéhez is kapcsolódik.
A szerző 1782–1783-ban komponálta a művet, amely felesége, Constanze későbbi visszaemlékezése szerint egy olyan fogadalomhoz kapcsolódott, amelyet Mozart közös gyermekük szerencsés világra jöttéért tett.
Első gyermekük, Raimund Leopold 1783. június 17-én született Bécsben. Néhány héttel később az ifjú szülők Salzburgba utaztak, kisfiukat pedig dajkára bízták. A családi történet azonban tragikus fordulatot vett: a csecsemő a szülők távollétében meghalt.
1783. október 26-án a zene megszólalt Salzburgban. A mű szopránszólamát az előadáson Mozart felesége, a képzett énekesnő, Constanze Weber énekelte.
A c-moll mise tételeit a Szent Péter-apátság templomában adták elő, a korabeli előadásban a Kyrie, a Gloria, a Sanctus és a Benedictus hangzott el – legalábbis a történeti források leggyakrabban elfogadott értelmezése szerint.
A mű különlegessége, hogy Mozart soha nem fejezte be teljesen. A Credo jelentős része hiányzik, az Agnus Dei pedig nem készült el teljes tételként, sőt habár a Sanctus és a Benedictus 1783-ban elhangzott, az eredeti kéziratuk később elveszett.
A c-moll mise így egyszerre jelentős zenei alkotás és egy személyes történet lenyomata: fogadalomé, reményé, veszteségé és a zenéé, amely évszázadok múltán is megszólítja a közönséget.

Kép:
Constanze Mozart portréja, Joseph Lange, 1782–1783. Hunterian Museum and Art Gallery, University of Glasgow. Forrás: Wikimedia Commons. Public domain.