Haydn az Esterházy-udvar másodkarnagyaként 1761 és 1766 között mintegy 25 művet komponált, a 16., B-dúr szimfóniát ezen belül is a legkorábbi opuszai közé sorolhatjuk. Izgalmas korlenyomat Haydn életművében: az első tétel jellegzetes sóhajmotívumaiban és 6/8-os lüktetésű, vibráló zárótételében a mannheimi stílus hatását érezzük, míg második, Andante tétele még barokkos stílusjegyeket visel. Mozart 1777-ben, a francia zongoravirtuóz, Jeunehomme kisasszony látogatása kapcsán komponált K. 271-es zongoraversenye ugyancsak kivételes darab. Szembeötlő az alig 27 éves zeneszerző technikai érettsége, a zongora és a zenekar kifinomult párbeszéde. A zenekar fanfárszerű nyitófrázisára a zongora meglepetésszerűen már a második ütemben válaszol. Operáinak stílusát idézi a második, c-moll tétel tragikus hangvétele, melyet a gazdagon díszített, lendületes rondó tör meg. Haydn feltehetőleg 1772-ben, Sturm und Drang periódusában írta meg 52., c-moll szimfóniáját. Már az első tétel kezdete is megdöbbentő, a drámai főtéma unisono szólal meg, e hangot a tétel során epizodikusan feltűnő lírai dallamok sem oldják fel. Kromatikus frázisaival a szonátaformában komponált második tétel is e baljós hangulatot veszi át, amelyen néha átszüremlik a pasztorális hangvétel. A menüett visszaidézi az első tétel főtémáját, amely a mindent elsöprő Presto tételben nyer végül feloldást. A koncerten a hazai régizenejáték jeles képviselője, az Orfeo Zenekar lép ismét pódiumra Vashegyi György vezényletével, szólót játszik a Junior Prima díjas fortepiano-művész, Somlai Petra.