A historikus hangszerek nem csupán a múlt relikviái, hanem élő kapcsok egy letűnt kor zenei világához. Ezek a hangszerek az adott korszakban használt anyagokkal, építési technikákkal és játékmódokkal készülnek, így hangzásuk sokkal közelebb áll a régi zeneszerzők elképzeléseihez, mint modern változataiké. A bélhúrok, a különleges vonók, a természetes fafúvósok vagy a billentyűs hangszerek korabeli mechanikái mind sajátos, melegebb, árnyaltabb tónust teremtenek. A historikus hangszerek nem feltétlenül szólnak hangosabban, de kifejezőerejükben páratlanok: hangzásuk intim, színes és eleven, amely lehetővé teszi, hogy a régizene újra eredeti gazdagságában szólaljon meg. Így a hallgató nemcsak egy koncertet él át, hanem egy időutazást is, amely visszavisz a zenetörténet gyökereihez.