„Jean-Baptiste Stuck Polydore című műve kitűnő lehetőséget adott Vashegyi György számára, hogy ismét megcsillantsa dirigensi tehetségét egy, a Lully és Rameau korában írt francia opera bemutatásával. Míg XIV. Lajos uralkodása lassan a végéhez közeledett unokaöccse, Fülöp orléans-i herceg (kit XV. Lajos régensének jelöltek ki arra az esetre, ha a gyermek dédapja, a Napkirály meghal) udvarában egyre jelentősebb teret adott a kultúrának (és személyes vonzalma okán különösen az olasz zenének). A toszkán születésű és később Franciaországban letelepült Giovanni Battista Stuck egyike volt azoknak, akik a hercegi és régensi bőkezűséget élvezhették, és mivel XIV. Lajos 1715-ben bekövetkezett halála után az operaműfaj Párizsban mit sem vesztett népszerűségéből, ez Stuck számára kedvező helyzetet teremtett arra, hogy megmutassa mire is képes. Legjobbnak tartott operáját, a Polydore-t 1720-ban szerezte a „tragédie en musique” [avagy lírai tragédia] műfajában, Simon-Joseph Pellegrin librettójára. A cselekmény maga görögökről, trákokról és trójaiakról szóló mitológiai történet, melyben szerepet kap a háború, család és szerelem míg a mű egészét átjárja a tragédia. Stuck vokális, kórusra írt és zenekari műve Pellegrin librettójának drámai erőt kölcsönöz és helyet ad az intenzív monológoknak, keserves lamentációknak és határozott duetteknek, melyeket lendületes kórusszólamok és felkavaró tánczene fűszerez. Mindez remek folytatás azután, hogy Vashegyi értelmezésében élvezhettük Gervais 1716-os Hypermnestre-ét (és a szerző nagy motettáiból készült válogatást).” Glossa Music