Johann Sebastian BACH (1685-1750):
Ich armer Mensch, ich Sündenknecht – kantáta, BWV 55
h-moll zenekari szvit (No. 2), BWV 1067
—
Melchior HOFFMANN (1679-1715):
Meine Seele rühmt und preist – kantáta
(korábban J.S. Bach’s életművébe sorolták BWV 189-es jegyzékszámmal)
BACH: Ich habe genug – kantáta, BWV 82
A tenor Reinoud Van Mechelen a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban végzett, 2017-ben megkapta a belga sajtó Caecilia-díját, és olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint William Christie vagy Philippe Herreweghe. 2016-ban alapította meg saját együttesét, az A Nocte Temporist (jelentése: az idők kezdete óta). Célja a régizene történetileg megalapozott bemutatása, valamint minél szélesebb közönség érzelmi megérintése. Olyan zenészeket gyűjtött maga köré, akik osztoznak ebben a szenvedélyében.
Bach 55-ös jegyzékszámú, egyetlen fennmaradt tenor-szólókantátáját Lipcsében mutatták be 1726. november 17-én. A prédikáció a filippiekhez írott levél mellett a szívtelen szolgálóról szóló példabeszéd volt (Máté 18:23–35), Christoph Birkmann szövege az igazságos Istent és az igazságtalan embert állítja szembe, középpontjában a bűnnel és a bűnbánattal. A négyszólamú kórus csak a zárókorálban kap szerepet. Az öttételes mű fuvolára, oboa d’amoréra és vonósokra íródott, s egyes feltételezések szerint az utolsó három tétel – melyek autográfja eltér – egy korábbi mű részét képezhette (talán az 1717-es, elveszett weimari passióét).
A harántfuvolára és vonósokra komponált h-moll szvit az 1724 és 1731 között keletkezett négy „ouverture” közül a második. Leghíresebb tétele a Badinenerie, mely franciául évődést, tréfát jelent (olaszul scherzo). A kutatási eredmények arra utalnak, hogy létezett egy korábbi, a-moll verzió is, melyben szólóhegedű (esetleg oboa) szerepelt a fuvola helyett.
Melchior Hoffmann tenor-szólókantátája azért visel Bach-jegyzékszámot (BWV 189), mert a 19. században Bach-műnek tartották. Hoffmann az 1700-as évek legelején Lipcsében Telemann mellett, majd az ő utódaként vezette a Collegium Musicumot. A szöveg – melynek szerzője ismeretlen – Izajás jövendölését (11:1–5), valamint Lukácstól Mária Erzsébetnél tett látogatását (1:39–56) dolgozza fel három áriában, két recitativóval.
Bach egyik legismertebb és legszívbemarkolóbb kantátája az Ich habe genug. Bemutatója Lipcsében volt 1727. február 2-án. A templomi basszus-szólókantáta oboát (az 1740-es változat oboa da cacciát) és vonósokat alkalmaz. 1731-ben szopránverzió is készült belőle (BWV 82a). Szövegét ugyancsak Birkmann írta a prédikáció (Malakiás 3:1–4. és Lukács 2:22–32) alapján, Simeon énekét, a földi léttől való megszabadulást, a Jézussal való együttlét vágyát állítva a középpontba. Bach is kedvelte e művét, amit bizonyít, hogy a zene egy része megjelenik Anna Magdalena Bach daloskönyvében is.
