Druschetzky műjegyzékébe pillantva százötven fúvóspartitáján túl huszonhét szimfóniát, kilenc misét, két operát, tizenhat oboanégyest és negyvenkilenc vonósnégyest talál a kíváncsi olvasó. A sokoldalú komponistát az óriások – Haydn, Mozart, Beethoven és a fiatal Schubert – árnyékában kortársai csak közepes minőségű fúvósszerzőnek tekintették, holott ennél jóval invenciózusabb alkotó volt. Művei formai felépítéséből is kitűnik, hogy a bécsi mesterek által létrehozott modelleket követte: dalai schuberti ihletésűek, vonós- és oboanégyesei négy tételből állnak, akárcsak Haydn kvartettjei, amelyek tételrendje az 1780-as évektől, Haydn op. 50-es kvartettjeitől szilárdul meg. A gyors nyitótételt lassú, melankolikus, gyakran variációs tétel követi, a tánctétel már szinte mindig a harmadik helyen áll, végül gyors tempójú, súlyos, szonátaformájú finálé zárja a művet. Haydn és Mozart korai kvartett-témái is játékosak, bensőséges hang, kifinomult hangszerelés és szellemesség jellemzi őket, akárcsak Beethoven op. 3-as korai vonóstriója, míg Schubert disszonanciái már megbontják a klasszikus harmóniavilágot. A 2010-ben megalakult, Európa-szerte koncertező Grundmann Quartett a kortársak művein, Eduard Wesly átiratain keresztül engednek betekintést a cseh klasszikus zeneszerző, Georg Druschetzky alkotói műhelyébe.
