hungarian center
for early music

III. Haydneum Eszterháza Fesztivál / Il Suonar Parlante

2025. September 5. 19:00

Esterházy-kastély, Apolló-terem

Joseph HAYDN (1732–1809):
G-dúr divertimento, Hob. X:12
Johann Gottlieb GRAUN (1703–1771):
d-moll concerto
—
HAYDN: A-dúr divertimento, Hob. X:3

Szemelvények az Il Suonar Parlante „Gypsy Baroque” című lemezéről:
Georg Philipp TELEMANN (1681–1767):
Ouverture burlesque „Scaramouche”, TWV 55:B8 No. 2, Vittorio Ghielmi átirata
„Czigány Tánc” a 18. századi Sepsiszentgyörgyi kéziratból, V. Ghielmi átirata
„Magyar Tánc” a 18. századi Sepsiszentgyörgyi kéziratból, V. Ghielmi és Stanislav Palúch átirata
„Sol paii pe luludori” hagyományos Lovári cigány ének, Graciela Gibelli, S. Palúch átirata
„Saltus Pollonicus és Hungaricus” Táncok az Uhroveci gyűjteményből (1730)
„Cântec de leagan” hagyományos moldvai altatódal, Gibelli és Marcel Comendant átirata
Johann Philipp KIRNBERGER (1721–1783):
Masura (mazurka), V. Ghielmi és S. Palúch átirata
„Trana nanna”, hagyományos lovári cigány dal, S. Palúch átirata

Graciela Gibelli – szoprán
Vittorio Ghielmi – karmester, viola da gamba
Il Suonar Parlante

Rendező: Haydneum
Együttműködő partner: Eszterháza Közhasznú Nonprofit Kft.

Online vásárlás

Program helyszíne

A divertimento kifejezés szórakoztató darabot jelent. Mint oly sok más meghatározás a 17–18. századi zenei gyakorlatban, ez is egyszerre frappáns és semmitmondó: értelmezhetetlen, mert semmit nem üzen a mű apparátusáról, formájáról, szerkesztésmódjáról, és pontos, mert a karaktert és a funkciót világosan megjelöli. A divertimentók szórakozáshoz szánt zenék voltak; rendszerint többtételes, sokszor táncos, általában kamaraegyüttesre írt, világos fogalmazású, könnyed műveket neveztek így.
Persze mint rendesen, ebben az esetben is sok az átfedés. A szerenádok és partiták, de még a szonáták és szimfóniák is gyakran kaptak divertimento-jelölést ekkoriban, amikor a kifinomultan élvezetes zenei időtöltésbe még nem szivárgott be a társadalom transzcendens élmények iránti igénye, mint később, a romantika idején. Szépen példázza ezt Haydn tucatnyi olyan kamaraműve, amelyet a mester eredetileg barytonra (Esterházy I. Miklós herceg némileg divatjamúlt, viola da gamba szerű kedvencére), vonósokra és néhány fúvósra komponált, és amelyeket a bécsi Artaria divertimentókként jelentetett meg, míg Londonban szimfóniákként publikálták néhányukat. A sorozat 3. és 12. darabjához a neves hegedűvirtuóz, a berlini Opera egykori koncertmestere, Johann Gottlieb Graun egy concertója csatlakozik még néhány olyan darab mellett, amelyek a 18. század népszerű közép-európai egzotikumát, az oszmán–Habsburg határterületen virágzó cigányzenét mutatják meg a korabeli művelt hangszeres nyelvezet tükrében.

Vissza