A barokk és a klasszikus korban a jelentős arisztokrata családok rezidenciális zeneélete nem egyetlen muzsikus munkásságához kapcsolódott: egymást követő mesterek látták el és adták át egymásnak a komponálás és a zeneélet irányításának összetett feladatát. Különleges alkalom, amikor egyetlen hangversenyen két olyan zeneszerző műveit hallhatjuk, akik egyazon főnemesi család szolgálatában töltötték művészi pályafutásuk jelentős részét, sőt, néhány évig párhuzamosan is működtek. Gregor Joseph Werner, aki egy híján negyven évvel volt idősebb Haydnnál, 1728-ban lett Pál Antal herceg zenekarának vezetője, és haláláig az Esterházyakkal maradt. 1761-től azonban másodkarmesterként ott dolgozott mellette Haydn is. A koncert karmestere, Vashegyi György egy interjúban így jellemzi kettejük kapcsolatát: „Mondhatjuk róla [Wernerről], hogy Haydn főnöke volt élete utolsó öt esztendejében, 1761-től 1766-ig az Esterházy-szolgálatban. Ekkor már nagyon idős volt, hiszen ő még Johann Sebastian Bach generációja, csak néhány évvel fiatalabb az »öreg« Bachnál. (…) Szokás úgy magyarázni a kettejük közötti konfliktust, hogy az öreg kismester féltékeny volt a fiatal zsenire: szerintem ez a kép teljesen hamis, az oka pedig Werner műveinek totális ismeretlensége lehet.” Hangversenyünkön két Sturm und Drang Haydn-szimfónia, a menüettel végződő, háromtételes 26., d-moll (1774/75) és a négytételes 49., f-moll (1768) társaságában három Werner-oratórium, a Der gute Hirt (1739), a Der verlorne Sohn (1747) és a Judas Maccabeus (1762) zenekari bevezető tételét halljuk. A Nemzeti Filharmonikus Zenekart száz éve alapították, új főzeneigazgatója 2022 ősze óta Vashegyi György, aki súlyt helyez arra, hogy a repertoár egyéb fejezetei mellett az együttes a bécsi klasszika remekeit is műsorán tartsa.
