1785-ben a dél-spanyolországi Cadiz városának Santa Cueva nevű barlangtemplomából felkérték Haydnt egy zenekari mű megírására. A nagyhéti szertartás alatt csaknem teljesen sötét templomban a püspök egyenként felolvasta a keresztre feszített Jézus hét mondatát, elmondta arról gondolatait, majd néhány percig mindenki némán imádkozott. Haydn feladata az volt, hogy hangszeres zenét komponáljon a néma meditáció idejére. Az eredeti vonószenekari mű hamarosan megjelent nyomtatásban, Haydn pedig később elkészítette vonósnégyes- és zongoraváltozatát is. Néhány évvel később Haydn meghallgatta művének előadását Passauban, ahol a helyi kórus az egyes tételek között az adott idézethez kapcsolódó szövegű kórusdarabokat énekelt. Ez a változat annyira megtetszett neki, hogy ő maga is komponált énekszólamokat a korábbi hangszeres tételekhez, négy szólistára és négyszólamú vegyeskarra. A szöveget Gottfried van Swieten báró, a Teremtés és az Évszakok című oratóriumok szövegírója írta. Az evangéliumok szerint Krisztus keresztre feszítése után földrengés rázta meg a földet. Haydn ennek nyomán egy Földrengés című zenekari tételt komponált a mű végére. A sok lassú zene után drámai hatású a földrengés szimfonikus ábrázolása.