hungarian center
for early music

Hegedű-csembaló kettősverseny a Capella Savariaval

2024. August 24. 19:00

Fertőd, Esterházy-kastély

Wilhelm Friedemann BACH (1710–1784):
d-moll sinfonia („Adagio és fúga”), F. 65

Joseph HAYDN (1732–1809):
F-dúr kettősverseny csembalóra és hegedűre, Hob. XVIII:6

Wolfgang Amadeus MOZART (1756–1791):
40. g-moll szimfónia, K. 550

Kalló Zsolt – hegedű
Papp Rita – csembaló
Capella Savaria (művészeti vezető: Kalló Zsolt)

Jegyek kaphatók a haydnem.jegy.hu oldalon, valamint a fertődi Esterházy-kastély jegypénztárában.
A koncertekre érkező vendégeink a kastéllyal szemben elhelyezkedő nagy parkolóban tudnak parkolni, parkolójegyüket a koncert kezdetéig a kastély épületében található shopban tudják érvényesíteni.

Program helyszíne

A „szimfónia” kifejezést az antikvitásban együtthangzás értelemben használták, a középkorban többszólamú játékra alkalmas hangszereket jelölt, később pedig sinfoniának nevezték a gyors-lassú-gyors szerkezetű olasz operanyitányt, majd az ezek mintájára kialakuló háromtételes zenekari műveket. A magyar régizenei élet jól ismert együttese, a Capella Savaria hangversenyén Haydn 1766-os datálású derűs, háromtételes F-dúr kettősversenyét két merőben eltérő zenekari mű, Wilhelm Friedemann Bach d-moll sinfoniája és Mozart g-moll szimfóniája keretezi.

A „hallei Bach”, Johann Sebastian legidősebb fia tudott legkevésbé elszakadni apja zenei örökségétől, miközben testvéreihez hasonlóan igyekezett kipróbálni magát az újabb, gáláns stílusban – műveit éppen ezért bizonytalan kettősség hatja át. Kötött, barokkos szerkesztése alapján a kéttételes Adagio és fúga liturgikus használatra készülhetett szerzőjének a drezdai Sophienkirchében betöltött orgonista szolgálata alatt, 1733 és 1746 között. Mozart mindössze hat hét alatt komponált három utolsó nagy szimfóniája – köztük a „nagy” g-moll szimfónia – már a klasszikus négytételes formában íródott. Mozart tragikus, g-moll hangneme, a klasszikus zenei szépség és a drámai hangvétel uralja a művet: szaggatott, sötét tónusú első tételét nagyszabású Andante követi, s a feszes ritmusú, komor Menüett is távol áll a szellemes haydni tánctételektől. Az utolsó, gyors tételben a fináléig halmozott feszültség tör ismét utat magának, rendhagyó módon Mozart mesterművében nincs valódi enyhülés, feloldás.

Vissza