hungarian center
for early music

Haydneum Koncertek Eszterházán – Kis éji zene a kastélyban

2025. July 25. 19:00

Esterházy-kastély, Fertőd

Somlai Petra – fortepiano
Ensemble Variabile
Paulik László, Revóczky Ottília – hegedű
Móré László – brácsa
Maróth Bálint – cselló
Szomor Dániel – nagybőgő
Kertész Ildikó – fuvola
 

JOSEPH HAYDN: 94. G-dúr “Meglepetés” szimfónia, Hob. I:94 (Johann Peter Salomon átirata)
W. A. MOZART: Kis éji zene, K. 525

F. SCHUBERT:  A-dúr zongoraötös „A pisztráng”, D. 667

 

A koncertre II. kategóriás jegyek is válthatóak a Haydn-terembe, abban az esetben, ha az Apolló-teremben elfogytak a jegyek.
A Haydn-teremben korlátozottak a látási viszonyok!

A fertődi Esterházy-kastély és a nagycenki Széchenyi-kastély jegypénztárában OTP, K&H vagy MBH SZÉP-kártyával is vásárolhat belépőt a koncertekre.
A koncerteken kép- és hangfelvétel készül, a műsor- és szereplőváltoztatás jogát fenntartjuk.
Kérjük rendezvényeinken az alkalomhoz illő megjelenést.

Program helyszíne

Szimfonikus és kamarazenét manapság nemigen szokás egy koncerten játszani. Részben azért, mert hajlamosak vagyunk megkülönböztetni egymástól a közönség lenyűgözésére törekvő, illetve a hozzáértők elbűvölésére szánt programokat, részben pedig azért, mert így egyszerűbb a szervezés. A 18–19. század fordulóján viszont az ilyesmi egyáltalán nem okozott volna különösebb gondot. Akkoriban ugyanis sokkal fontosabb szempont volt, hogy mind a szerenádot, mind a szimfóniát szórakoztató zenének tekintették.

Haydn 1792-ben Londonban mutatta be legújabb szimfóniáját, amelyet a lassú tétel váratlan üstdobütéseivel tett első hallásra is emlékezetessé, mégpedig állítólag azért, mert felül akart kerekedni egykori tanítványán, Pleyelen, aki vele csaknem egy időben indította el saját koncertsorozatát. A terv bevált, az angol sajtó lelkesen méltatta a „világos, mélyenszántó és magasztos” darabot, amelyet ugyanakkor egyszerűen csak ouverture-nek, nyitánynak nevezett. A szimfónia csakugyan az operák önállósult hangszeres bevezetőiből vált az instrumentális műfajok uralkodójává, a korabeli közönség pedig nem is várt tőle okvetlenül többet az olyasfajta kifinomult szórakozásnál, amilyet a divertimentók és szerenádok nyújtottak (köztük Mozart Egy kis éji zenéje). Már csak ezért sem érezhették abszurdnak, hogy kamarazenei kivonatot készítsenek az új darabból. A művek testre szabása egyébként is bevett szokás volt: Schubert A-dúr zongoraötöse is így készült A pisztráng című dal rajongója, Sylvester Paumgartner kérésére.

Vissza