Haydneum Koncertek Eszterházán – Kis éji zene a kastélyban

Szimfonikus és kamarazenét manapság nemigen szokás egy koncerten játszani. Részben azért, mert hajlamosak vagyunk megkülönböztetni egymástól a közönség lenyűgözésére törekvő, illetve a hozzáértők elbűvölésére szánt programokat, részben pedig azért, mert így egyszerűbb a szervezés. A 18–19. század fordulóján viszont az ilyesmi egyáltalán nem okozott volna különösebb gondot. Akkoriban ugyanis sokkal fontosabb szempont volt, hogy mind a szerenádot, mind a szimfóniát szórakoztató zenének tekintették.

Haydn 1792-ben Londonban mutatta be legújabb szimfóniáját, amelyet a lassú tétel váratlan üstdobütéseivel tett első hallásra is emlékezetessé, mégpedig állítólag azért, mert felül akart kerekedni egykori tanítványán, Pleyelen, aki vele csaknem egy időben indította el saját koncertsorozatát. A terv bevált, az angol sajtó lelkesen méltatta a „világos, mélyenszántó és magasztos” darabot, amelyet ugyanakkor egyszerűen csak ouverture-nek, nyitánynak nevezett. A szimfónia csakugyan az operák önállósult hangszeres bevezetőiből vált az instrumentális műfajok uralkodójává, a korabeli közönség pedig nem is várt tőle okvetlenül többet az olyasfajta kifinomult szórakozásnál, amilyet a divertimentók és szerenádok nyújtottak (köztük Mozart Egy kis éji zenéje). Már csak ezért sem érezhették abszurdnak, hogy kamarazenei kivonatot készítsenek az új darabból. A művek testre szabása egyébként is bevett szokás volt: Schubert A-dúr zongoraötöse is így készült A pisztráng című dal rajongója, Sylvester Paumgartner kérésére.