Haydneum Koncertek Eszterházán – Haydn és Beethoven kamarazenéje

A koncert műsora izgalmas képet fest egy mozgalmas századforduló lendületesen átalakuló zenefogyasztási szokásairól. A 18–19. század találkozása, a francia forradalom sokkja, a napóleoni háborúk úthengere, vagyis Haydn és Beethoven kora ugyanis semmivel sem volt kevésbé dinamikus időszak, mint a turbulens gazdasági, politikai és kulturális viszonyok közepette megszülető 20. század hajnala.

A 18. század második fele nagy általánosságban fogalmazva a magasrendű és kiemelkedően fontos kulturális jelenségként értelmezett szórakoztató zene ideje volt. Professzionális és amatőr előadók, műkedvelő és fizetett komponisták eleven párbeszéde zajlott olyan kompozíciókon keresztül, amelyek a hozzáértésről, a kifinomult társalgásról szóltak. A divertimentók, concertók, szonáták, triók megnevezése nemegyszer felcserélhetőnek is tűnhetett, mert nem is annyira a szerkezetre, mint inkább az apparátusra és a szólamok közti dialógusra vonatkozott, ahogyan arról Haydn 1767 körül két hegedűre, csellóra és csembalóra komponált C-dúr divertimentója, 1797-ben publikált és a híres pianistának, Therese Jansennek dedikált C-dúr triója, valamint az 1772-ben készült és utóbb op. 20-as sorozatként megjelent vonósnégyesek D-dúr darabja is tanúskodik. Beethoven műve, az 1807-ben Lobkowitz hercegnél bemutatott, nagyszabású és virtuóz G-dúr zongoraverseny viszont már egészen más hatást célzott meg: párbeszéd helyett lenyűgözni kívánta közönségét, a romantika szellemében eksztázist kínált élvezet helyett.