Haydneum Koncertek Eszterházán – Hangverseny C-dúrban

A hangversenyt a C-dúr tonalitás uralja, hiszen mindhárom felhangzó műnek ez az alaphangneme. A három kompozíció azonban erősen eltérő karakterű, amit a két Haydn-szimfónia esetében a művek keletkezési ideje – az 1760-as és az 1780-as évek vége – között eltelt két évtized, Mozart esetében pedig a Haydnétól eltérő személyes stílus és a két szimfónia közé ékelt versenymű műfaji kontrasztja tesz érthetővé. A korábbi szimfóniáról az utókor sokáig azt hitte, hogy a mű Mária Terézia Eszterházán tett 1773-as látogatása alkalmából íródott – innen a darab ragadványneve. A 90. szimfónia fináléjában Haydn egyik híres tréfájának lehetünk tanúi, amikor a zene  látszólag idő előtt véget ér, ám egy hosszú szünet után a közönség meglepetésére mégis folytatódik – ráadásul az alaphangnemtől távoli Desz-dúrban. Az 1785-ben keletkezett zongoraverseny Mozart bécsi versenyműstílusának diadalmas tökéletességű képviselője, amelynek eseménydús fogalmazásmódjából nem nehéz az egy évvel később keletkezett Figaro házassága közelségére következtetni. A 32 éve Vashegyi György által alapított, s azóta is vezetésével működő Orfeo Zenekar a hazai régizenejátszás meghatározó jelentőségű műhelye, a külföldön is jelentős sikereket arató Somlai Petra (1981) az együttes koncertjeinek rendszeres közreműködője.