Franz SCHUBERT: B-dúr szonáta, D 960
—
A-dúr zongoraötös “A pisztráng”, D 667

A Hágai Királyi Zeneakadémia professzoraként is elismert, Junior Prima díjas Somlai Petra a Haydneum koncertjeinek rendszeres közreműködője. Gyakran lép fel az Ensemble Variabilével, a historikus előadásmódra épülő kamarazene-játék egyik képviselőjével. Repertoárjuk a barokktól a kora romantikáig terjed, nevük a műsorra tűzött művek változatos hangszer-összeállításaira, valamint a zenei hangzás sokszínűségére utal.
Somlai Petra először Schubert legutolsó, B-dúr szonátáját adja elő. A komponista a halála előtti hónapokban, 1828 nyarán-őszén írta e műfajban utolsó három művét, publikálásukra egy évtizeddel később került sor, és igazán csak a 20. század folyamán kerültek méltó helyükre, a zongorairodalom legfontosabb művei közé. A három szonáta egymással és más kései Schubert-művekkel is mutat számos rokonságot, szerkesztésbeli hasonlóságot, a B-dúr hangnemű darab nyugodt, olykor komor szépségével emelkedik ki közülük. A Pisztráng-ötösként közismert A-dúr zongoraötös jóval korábbi kompozíció, 1819-ben keletkezett, ám csak egy évvel Schubert halála után, 1829-ben adták ki. Az előadói apparátusban a vonósnégyesben megszokott második hegedű helyett nagybőgő szerepel, talán Hummel bőgőt alkalmazó kamaraműveinek hatására. Az öttételes mű melléknevét a negyedik, variációs tétel – az 1817-es Pisztráng című dal – témájáról kapta, feltehetőleg a csellista és támogató, Sylvester Paumgartner javaslatára. A zongoraszólamban mind az öt tétel során visszatér a dalokra jellemző kíséret, és a tételek közti egyéb szerkezeti hasonlóságok (például a második és az ötödik szimmetrikus szerkesztése) is a mintegy háromnegyed órás mű egységét erősítik.