Franz SCHUBERT (1797-1828):
An Sylvia, D. 891
Der Winterabend, D. 938
Geheimes, D. 719
Nachtstück, D. 672
Blumenbrief, D. 622
Romanze zum Drama Rosamunde, D. 797 (3b)
Du bist die Ruh, D. 776
Erlkönig, D. 328
Schlaflied, D. 527
Auf dem Wasser zu singen, D. 774
Nacht und Träume, D. 827
Seligkeit, D. 433
Ludwig van BEETHOVEN (1770–1827):
Diabelli variációk, op. 120
Berecz Mihály a fiatal magyar zongoristanemzedék egyik legsikeresebb tagja, Európa-szerte keresett előadó, akinek repertoárján egyaránt megtalálhatjuk Haydnt és Bartókot, hallhatjuk őt versenyművek szólistájaként, szólódarabokban és kamarazenészként is. Énekpartnere, Szutrély Katalin oratórium- és dalénekes hangját ezúttal Schubert-dalokban csodálhatjuk meg, melyekben a fortepiano tartja fenn az énekes és a kíséret egyensúlyát. A második részben Beethoven hatalmas szólóművét, az Anton Diabelli menüettjére írott 33 variációt hallhatjuk.
Bécs a 19. század elején – reakciós politikai „rossz híre” ellenére – kulturálisan igen modern város volt: a polgári idillre koncentráló biedermeier ízlés éppen úgy jellemző volt rá, mint a romantika mélyen személyes, kísérletező és vad kockázatvállalása. Különösen világosan tanúskodnak erről a korszak népszerű miniatűrjei, az egyszerűséget és a zeneszerzői találékonyságot ötvöző dalok és variációk, amelyek a két kortárs géniuszt, Beethovent és Schubertet egyaránt foglalkoztatták.
A francia forradalom előtti Bécshez képest már a fiatal Beethoven városa is alaposan megváltozott, a művészi pályafutás mecenatúrája ugyanis legalább annyira átformálódott, mint a modern komponisták személyes önmeghatározása. Schubert korán kettétört karrierjének kisnemesi-polgári közege és e közeg egyre hatékonyabb érdekérvényesítési képessége pedig még Beethoven életénél is látványosabban mutatott rá a társadalom és a kultúra új kapcsolódási pontjaira. A két zeneszerző dalai és variációi tökéletes lenyomatai ennek a dinamikusan változó kornak, amelyben nagy keletje volt az emocionális és művészi örvényeket könnyen átlátható struktúrák mögé rejtő műfajoknak. Schubert dalai az érzelmeket világos formai keretbe foglalva jelenítették meg, azt sugallva, hogy a közönség biztonságos térből szemlélheti a művekben ábrázolt határhelyzeteket, Beethoven pedig az egyszerű kisformákat feldolgozó variációs technikát használta fel szívesen arra, hogy a közérthetőség álcája alatt a zene puszta elemekre bontásáig jusson el.
