Megtört szívvel emlékezünk Rovátkay Lajosra, kedves zenész barátunkra és mesterünkre, a Haydneum Tudományos Bizottságának tagjára, aki életének 93. esztendejében, 2026. január 2-án tért meg Teremtőjéhez. E sokoldalú zeneművész, kutató, karmester, orgona- és csembalóművész, zenetudós a hannoveri főiskola professzora volt.
Óbudán született, az Érseki Gimnázium elvégzése után a Konzervatóriumban, majd a Zeneakadémián folytatta tanulmányait olyan kiváló tanárok irányításával, mint Hammerschlag János, Sebők György, Bárdos Lajos, Sugár Rezső. Szoros kapcsolatban állt az akkori zenei élet fontos személyiségeivel, Tóth Aladárral, Szabolcsi Bencével, Ligeti Györggyel.
1955-ben megalapította a Collegium Musicum régizenei együttest, mellyel Schütz-, Tunder- és Buxtehude-műveket adtak elő.
Magyarországot 1956-ban egyetlen hátizsákkal hagyta el, melyben csak az általa a Bach-kantáták hangszeres szólamaiból gyűjtött és rendszerezett artikulációkat tartalmazó hangjegyfüzetet vitte magával.
A Frankfurti Főiskolán Helmut Walcha orgonaművésznél tanult. Míg Hammerschlag János retorikus, agogikával telt játékmódjával, úgy Walcha világos, áttetsző stílusával tett rá mély benyomást.
Személyesen ismerte Paul Hindemithet, continuojátékosként számos alkalommal működött közre hangversenyein.
Néhány év múlva Hannoverbe került, ahol a főiskolán kezdett orgonát, zongorát, később csembalót is tanítani, majd átvette a már működő régizenei stúdió vezetését.
Szenvedélyesen érdeklődött a kora barokk iránt, Alessandro Grandi és kortársainak életművét kutatta, műveiket kéziratokból másolta, majd a tanítás keretein belül is hasznosította, előadta. Később kottakiadványokat készített, a Musica Antiqua Köln együttessel pedig lemezeket is felvett. Granditól indult egész életén át tartó lelkesedése a velencei barokk zene iránt. Így jutott el Agostino Steffani művészetéhez is, akinek nagyon erős hannoveri kötődése volt. A hannoveri opera létrejöttének 300. évfordulója alkalmából saját együttesével, a Capella Agostino Steffanival bemutatta és két évadon keresztül vezényelte az Enrico Leone című operát.
A „velencei vörös fonál” aztán Antonio Caldara felé vezette őt, aki a velencei hagyományokat a bécsi barokkba örökítette át, innen pedig Gregor Joseph Werner iránti határtalan lelkesedése nyomán az Esterházy-barokkhoz érkezett el. Werner zenéjéből öt CD-felvételt készített a hozzá rendkívül közel álló két együttessel, a La Festa Musicaléval és a Voktett Hannoverrel. Az ötödik lemez megjelenését nagyon várta, és még épp megérhette azt.
Számos más kottakiadás és CD felvétele is fűződik nevéhez.
Rovátkay Lajos mérhetetlen tudása és a zene iránti szenvedélye példaértékű számunkra. A zenei összefüggésekre vonatkozó különleges meglátásai megmutatják, mennyire mélyen gondolkodó gyakorló zenész volt.
Különösen érdekelte a reneszánsz vokálpolifónia, olyan kora barokk basszussémák, mint a romanesca vagy a ruggiero. Nyughatatlanul vizsgálta a ritornell-forma szerepét Bachnál – hogyan kombinálta és ágyazta be egészen különleges és csak rá jellemző módon a kontrapunktba. Rengeteget foglalkozott azzal, mit és hogyan fejezett ki a bővített szext az időben előre haladva, egész zeneelméleti példatárat szerkesztett annak különböző előfordulásairól. A barokk témák – leginkább fúgatémák – toposzainak eredetéről is tengernyi ismerete volt. Lelkesedésének témaköreit napestig lehetne idézni, de a leglényegesebb számára mindig Johann Sebastian Bach kozmikus energiája maradt.
Pintér Ágnes, 2026. január 5.
A Haydneum – Magyar Régizenei Központ 2024-ben készített portréfilmet a nemzetközi hírű orgona- és csembalóművészről, karmesterről és zenekutatóról, melynek bemutatójára 2025. február 17-én került sor a budapesti Hatvany-Lónyay-villában.
A gyönyörű helyszíneken forgatott, személyes hangvételű film nemcsak a művész sokszor küzdelmekkel teli és kalandos életútját tárja fel, hanem szakmailag is mély tartalommal bír, így ebben az alkotásban érzékenyen fonódik össze a történelem és a művészet a személyes történetekkel.